A társadalmi különbségek hatásának érvényesülése az egészségügyi ellátórendszeren keresztül
Az egészségügyi ellátórendszerben a fejlett országokban egyre több problémával kell hogy szembenézzen.
Ezeknek a problémáknak egyik része az ellátandó társadalomban bekövetkezett jelentős változásokból ered. Különösen a poszt-szocialista országokban változott meg jelentősen az egyes társadalmi csoportok életkilátása és boldogulása, azonban a nyugat-európai országokban is generálódnak olyan problémák, pl. a bevándorlók nagy száma miatt, amelyek áttekintésekor a társadalom egészségügyi és szociális rendszerére gyakorolt hatásukat sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A problémák másik része az egészségügyi ellátórendszer szerkezeti sajátosságainak átalakításából ered, pl. az aktív ágyak számának leépítése, a rehabilitációs és ápolási ágyak számának növelési igénye.
A problémák azonban nem csak makrotársadalmi és nemzetgazdasági szinten észlelhetők, hanem az ellátást végző egészségügyi dolgozó és az ellátásra jelentkező vagy ellátandó személyek szintjén is. A makrotársadalmi jelenségek kezelésének szükséges irányait jobban megérthetjük az egyes egyének szintjén, hisz az egyéni problémák elemzése újabb megoldásokat indukálhat.
Célszerű ezért megvizsgálni az egészségügyi ellátó teamek (alapellátás, járóbeteg ellátás, fekvőbeteg ellátás, sürgősségi ellátás) és különböző társadalmi státuszú, kulturális gyökerű csoportok egészségügyi ellátáshoz való fordulásának okait és viszonyát.
Az ellátást végzők életminősége, közérzete és az ellátottak viszonyulása alapvetően meghatározza az ellátórendszer viszonyát, még akkor is, ha közben nem rekeszthetjük ki az ellátás szerkezetét, mint közreható tényezőt sem. Az ellátást megvalósító személyzet mindennapi problémái jelentős mértékben hatnak az ellátás minőségére, illetve az ellátók munkahelyen kívüli boldogulására, jól-létére. Fontos megemlíteni, hogy az egészségügyben, különösen az ápolásban foglalkoztatottak körében nőket találunk, ami speciális nemekhez kötődő társadalmi jellegzetességeket is tükröz, pl. családi szerepek-munkahelyi szerepek. A nem különbségekből adódó társadalmi elvárások ezért az egészségügyi rendszerben fokozottan tanulmányozhatók.
1. Buerhaus, P. I., Staiger, D. O., & Auerbach, D. I. (2000). Implications of an aging registered nurse workforce. Journal of American Medical Association, 283 (22), 2948-54.
2. Hair, J. F. et al. (1995). Multivariate data analysis (4th Ed.). New Jersey: Prentice Hall.
3. International Council of Nurses (2005). http://www.intlnursemigration.org/research.shtml#icn
4. NEXT (2005). Nurses Early Exit Study: Scientific Report July 2005. http://www.next.uni-wuppertal.de/
5. Szkrajcsics, D. (2005). A migráció jelentősége az ápolók körében. ETInfo, 8 (1), 16-19.
6. World Health Organization (2004). International migration of health personnel: a challenge for health systems in developing countries. http://www.who.int/gb/ebwha/pdf_files/WHA57/A57_R19-en.pdf
7. Zrínyi, M. (2004). Előrelépés az ápolói életpályán és az elvándorlás: kritikus kérdések. Az ápolók nemzetközi tanácsának tájékoztatója. Nővér, 17 (1), suppl.
8. Brandtmüller I. és Papp P. (2002). Létszám és bérhelyzet a Dunántúlon. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 40. 442-445.
9. Gyurisné Pethő Zs. (2002). Az ápolás humánerőforrás kérdései. Nővér, 15. 18-22.
10. Kajtor E. (2003). A magyar egészségügy humánpolitikai helyzete. Egészségügyi Gazdasági Szemle 41. 49-54.
11. Pap Mátyásné. (2000). Egy ápolói felmérés tanulságai. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 38. 310-314.
12. Semjén A. (2000). Van-e „orvostúltermelés” Magyarországon? Egészségügyi Gazdasági Szemle, 38. 287-297.
13. Vízvári L. (2003). „Népvándorlás” a XXI. században az egészségügyi dolgozók körében. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 41. 38-4
14. Ádám Sz, Győrffy Zs. Orvosnők az anyaságról. Esély 2003; 5(3): 23-33.
15. Ádám Sz, Győrffy Zs. Szerepkonfliktusok az orvosnői hivatásban. LAM 2003; 13 (2): 159-164.
16. Bánfalvi A. Nők az egészségügyben. LAM 2002; 12 (6-7):355-6.
17. Belicza É. Mibe kerül a motiváció? – A minőségfejlesztés elfogadtatása az egészségügyben. Egészségügyi Gazdasági Szemle 2002; 4(5): 25-30.
18. Hegedűs K, Pilling J, Kolosai N, Bognár T. Ápolók és medikusok halállal és haldoklással kapcsolatos attitűdje. LAM 2001;11(6-7): 492-499.
19. Hunya É. Tükröm, tükröm! Megmondod nékem? Egészségügyi Menedzsment 2000; 5(3): 62-64.
20. Kiger A. M. Elképzelések az ápolásról az új hallgatók között. A jó és a rossz. Nővér 1993; 4 (4): 34-35.
21. Leann L. S. Az ápolói hivatás imázsa. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt; 1997; 15-35.
22. Lévai K. A nő szerint a világ. Budapest: Osiris Zsebkönyvtár; 2000; 67-155.
23. Lévai K, Tóth I. Gy. (szerk.): Szerepváltozások – Jelentés a nők helyzetéről Budapest: MüM Egyenlő Esélyek Titkársága – TÁRKI 1997.
24. Molnár R, Molnár P. Az orvosi pályaszocializáció. LAM 2002;12(4):250-4.
25. Pikó B. A nővéri munka magatartástudományi vizsgálata. Pszichoszomatikus tünetek, munkahelyi stressz, társas támogatás. LAM 2001; 11( 4): 318-325.
26. Pikó B., Piczil M. Az elégedettség és elégedetlenség szociológiai vizsgálata a nővéri hivatásban, LAM 1998; 10: 728-734.
27. Pikó B. Piczil M. “És rajtunk ki segít…?”, Esély 2000; 1( 5): 110-117.
28. Schafer W. Egy kórház vezetésének szervezés pszichológiai vonatkozásai. Egészségügyi Gazdasági Szemle.1994;32( 1):85-92.
29. Vajda A. Egyenlő esélyek? A nőkérdés Magyarországon, LAM 2002; 11( 5): 325-345.
előírt nyelvtudás: B2 komplex felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2017-05-31
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
