Thesis supervisor: Zoltán Szegedy-Maszák
Location of studies (in Hungarian): MKE DI Feszty-ház, 1063 Budapest Kmety Gy. u. 27. Abbreviation of location of studies: MKE
Description of the research topic:
Nefertiti fáraónő portréja nyilván nem azzal a céllal készült, hogy üvegdobozban a legszélesebb közönség számára megcsodálható legyen, s Hans Holbein sem a maga idejében még nem létező múzeumok nyilvánosságának szánta festményeit. Az egyiptomi vagy a tizenhatodik századi környezet, megjelenési forma könnyen belátható gyakorlati okok miatt nem megtapasztalható számunkra, műélvezetünk, katarzisunk mégis megkérdőjelezhetetlen hitelességű. Megszoktuk, hogy önkényesen használjuk megrendülésünk tárgyaként a régmúlt tárgyait, s a legritkább esetben gondolunk bele, hogy valójában nem Holbein műveit, hanem a múzeumok szakemberei által Holbein műveiből készített berendezéseket – installációkat, divatosan szólva „remix”-eket – tisztelünk eredeti, jelentésgazdag alkotásokként – s valójában ezeket is fogadjuk be mindannyiszor, amikor jól bevált, ám folyamatosan változó tanult minták alapján műélvezetet gyakorlunk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a képzőművészet tárgyai csupán azáltal válnak műalkotásokká, hogy művészetként vesszük használatba őket, s ebben a játékban a műveket újraalkotók és a közönség, kortárs alkotások esetében pedig maguk a művészek is fontos szerepet játszanak.
A technikai eszközökkel dolgozó művész számára nyilvánvaló kihívás, hogy alkotásai a felhasznált eszközök elavulása miatt néhány év múlva nem eredeti formájukban, hanem rekonstrukciók keretei között kerülnek bemutatásra. Még fontosabb, az elmúlt évtizedekben talán minden eddiginél intenzívebb tapasztalat a képzőművészek számára, hogy műveiket pályájuk különböző szakaszaiban újraalkotva eredeti elgondolásaikhoz, értelmezéseikhez képest azokat folyamatosan átértelmező jelentésekkel szembesülnek. Ez a folyamat viszont nem a technikai eszközök elavulásának, hanem a társadalmi környezet, a kultúra, illetve befogadói szokásaink, érdeklődésünk változékonyságának tudható be, melynek minden mű és minden művész áldozatául esik.
A címben idézett híres novella szerzője, Henry James önértelmező művek alkotásával kísérletezett. A kutatás során arra keressük a választ, hogy a kortárs képzőművészetben vajon hogyan lehet önmagukat értelmező, illetve egymást átértelmező műveket létrehozni? Hogyan ültethető át a művek elsődleges és másodlagos jelentéseinek folyamatos újraértékelődése a képzőművészeti gyakorlatba? A tudatosan építkező művész hogyan meríthet inspirációt a korábbi műveihez kapcsolódó denotációk és konnotációk közti folyamatos hangsúlyeltolódásokból?
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Login
