A kisebbségi közösségek megmaradásának egyik biztosítéka a zárt, lehetőleg homogén faluközösségben, esetleg kisvárosban való élet, ugyanakkor a nagyvárosok felgyorsítják mind a nyelvi, mind a kulturális asszimilációt. Ha a kisebbség megtalálja az önszerveződés valamely módját, a nyelv és a kultúra megőrzésére, átadására, lassíthatja a beolvadást. A civil szervezetek nyelv- és identitásmegőrző szerepét és tevékenységét még kevéssé tárta fel a nyelvtudományi kutatás.
A téma bármely ország ilyen körülmények között élő, őshonos vagy migráns kisebbsége esetében vizsgálható. Erősen ajánlott az interdiszciplináris alapokra épített, összevető, mind szinkrón, mind diakrón módszerekkel történő kutatás és elemzés.