A vázizom úgy lesz transzgenikus, hogy a rostjaiba plazmid segítségével külső „idegen” gént viszünk be (transzfektáljuk), azért, hogy a bevitt gén szerepét felderítsük. A génbevitel szempontjából elsősorban a fontosabb jelátviteli folyamatok kulcsfaktorai és ezek gátlói jöhetnek számításba. A módszer segítségével megismerhettük például azt, hogy a lassú vázizom összehúzódásában alapvető miozin nehézlánc és az elernyedésben fontos szarkoplazmás retikulum Ca2+ ATP-áz külön jelátviteli utakon szabályozódik, jóllehet, az izomadaptációs folyamatokban együttes kifejeződést mutatnak (Am. J. Physiol. 285:C853-C861; FEBS Lett. 579:749-752). A transzgenikus vázizom előnye a transzgenikus állattal szemben, hogy az izom fejlődése a transzfekció pillanatáig vad tipusú genetikai háttérben történik, s így elkerülhetők a mutáns genetikai háttér izomfejlődést megelőző hatásai. Jelenleg azt vizsgáljuk, hogy ez a módszer felhasználható-e génterápiás alapkutatásokra.
előírt nyelvtudás: angol felvehető hallgatók száma: 1
Bejelentkezés
