Bejelentkezés
 Fórum
 
 
Témakiírás
 
Mezős Tamás
Viollet-le-Duc munkássága és hatása a 19. századi közép-európai műemlékvédelemre

TÉMAKIÍRÁS

Intézmény: Pécsi Tudományegyetem
építőművészet
Breuer Marcell Doktori Iskola

témavezető: Mezős Tamás
helyszín: PTE BMDI O épület ÉpítészStúdió
helyszín rövidítés: O_st


A kutatási téma leírása:

A 19. századi műemlékvédelem elméletének és gyakorlatának, az évszázad második felében, meghatározó alkotója Eugene Emmanuel Viollet-le-Duc. Helyreállítási elveit már saját korában is számos kritika érte, de a kor építészetét meghatározó historizmus építészetről alkotott felfogásának adekvát megjelenési formája volt a le-Duc nevével fémjelzett purista szemléletű műemléki helyreállítás. A többek között William Morris, John Ruskin, Giuseppe Valadier, Annibale Forcellini vagy Georg Dehio által képviselt restaurátori felfogással szemben a purizmus szellemében végzett helyreállítások során eltávolították az emlékről az eredeti létrejöttekor jellemző stiláris megoldásokat és a vélt „eredeti” formákkal helyettesítették azokat. Bár le-Duc elméleti munkáiban tudatosan hívja fel a figyelmet arra, hogy a nagy katedrálisok építése sokszor évszázadokat ölelt fel, amikor az építészeti stílus, a társadalom ízlése is megváltozott és ez a változás leolvasható a megvalósult emléken is. Gyakorlati munkáiban mégis kísérletet tett az emléken a stílusegység megteremtésére. Viollet-le-Duc munkássága vitathatatlanul jelentős hatást gyakorolt az európai műemlékvédelem alkotóira. A 19. század második felében részben Ausztriában is tevékeny helyreállító építészek közül talán a délnémet származású Friedrich Schmidt gyakorolta a legnagyobb hatást hazánk műemlékvédelmére. A bécsi Akademie der Bildenden Künste professzoraként számos magyarországi építész mestereként és néhány magyarországi emlék helyreállítójaként is jelen volt a hazai műemlékvédelemben. Bár Schmidt elvei alapján nem tekinthető egyértelműen a francia mester kritikátlan követőjének, a pécsi székesegyház tervezőjeként leginkább mégis a purisztikus műemléki helyreállítás szemléletét megvalósító mesterként vonult be a magyar műemlékvédelem történetébe. Tanítványai közül Steindl Imre kassai működése, vagy Schulek Frigyes munkássága a Budavári Mátyás templom helyreállításán radikálisabban valósította meg a stílustiszta helyreállítás elveit. A fiatalon elhunyt Schultz Ferenc volt talán az az építész, aki Friedrich Schmidt szemléletéhez leginkább igazodó helyreállítást képzelt el a vajdahunyadi vár helyreállítása során. Külön érdekességet jelentene le-Duc és a forradalom után párizsi emigrációban élő és építészetelmélettel foglalkozó Henszlmann Imre esetleges személyes és/vagy szellemi kapcsolatának a felderítése.
A hazai műemlékvédelem elméleti irodalomban a 19. század második felének
teóriájának feldolgozása sajnálatosan háttérbe szorult a praktikus tevékenység és az intézménytörténet bemutatásának a rovására. Különösen
terra incognitának számít, a jellemzően német és osztrák orientáltságú műemléki szemléleten kívüli, az olasz, de különösen a francia elmélet jelenléte Magyarországon a 19. század második felében.
A történeti beavatkozások, illetve a két világháború közötti időszak műemlékvédelmének megértése szempontjából meghatározó jelentőségű lehetne részben le-Duc eszmei hatásának felmérése, részben Friedrich Schmidt közvetlen hatásának a kimutatása az épített örökség hazai gyakorlatában.

felvehető hallgatók száma: 1

Jelentkezési határidő: 2016-12-31

 
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 1.2318 ( 2016. XI. 26. )