Bejelentkezés
 Fórum
 
 
Témakiírás
 
Az osteoporoticus csigolyatörések kezelésében végzett percutan vertebroplasztika biomechanikai hatása a szomszédos csigolyákra: klinikai és laboratóriumi vizsgálat

TÉMAKIÍRÁS

Intézmény: Semmelweis Egyetem
klinikai orvostudományok
Klinikai orvostudományok Doktori Iskola

témavezető: Szikora István
helyszín: Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet
helyszín rövidítés: OITI


A kutatási téma leírása:

Háttér: A percutan vertebroplasztikát (PVP) 1984-ben alkalmazták először agresszív csigolyahemangioma kezelésére; rohamszerű terjedése mellett jelenleg az osteporosisos csigolyatörések képezik leggyakoribb indikációját, és növekvő tendencia tapasztalható malignus betegségek okozta lyticus csontfolyamatok kezelésében is. Olyan intervenciós neuroradiológiai beavatkozásról van szó, amelynek során röntgen átvilágítás alatt percutan behatolásból az összeroppant csigolyatestbe vezetett csontbiopsziás tűn keresztül folyékony, csontcementnek nevezett polimerrel (polimetil-metakrilát, PMMA) töltik fel a corpust. A beavatkozás egyrészt hatékonyan csökkenti a fájdalmat, másrészt növeli a csigolya ellenálló képességét és keménységét.

Célkitűzés: Ismert, hogy a PMMA-val feltöltött csigolyák keménysége és ellenálló képessége jelentős mértékben megváltozik mind az ép, mind az összeroppant állapotához képest. Feltehetőleg ez jelentős mértékben befolyásolja biomechanikai tulajdonságait, aminek hatása lehet a szomszédos szegmentumokra. Ismeretes, hogy az 1 csigolyát érintő osteoporoticus kompresszió esetén egy újabb csigolyatörés kockázata 2,6-3 szorosára nő, míg 2 vagy több törés esetén a kockázat 7-9-szeresére emelkedik. A több szegmentumot érintő törések kezelés nélkül is hajlamosak egymással szomszédos szegmentumokba tömörülni (thoracalis VII-IX, thoracalis XI – lumbalis I). Egymásnak ellentmondó vizsgálati eredmények születtek azonban arról, hogy a percutan vertebroplasztika során csontcementtel feltöltött csigolyák befolyásolják-e a szomszédos szegmentumok összeroppanásának kockázatát. Viszonylag egyértelműnek tűnik, hogy a befecskendezés során az intervertebralis résbe kicsorgott PMMA növeli a szomszédos csigolya zárólemezének beroppanását, azonban a kockázat felmérése szövődménymentesen feltöltött csigolyák esetében hiányos. Saját klinikai tapasztalataink 125 osteoporoticus csigolyakompresszió kezelése után azt mutatják, hogy az átlag 7 hónapos követés alatt (2 év – 6 hét) 7 beteg (13%) szenvedett újabb, panaszt okozó csigolyatörést, amelyek közül 5 a szomszédos szegmentumot érintette. Ezen adatok ismeretében célom annak vizsgálata, hogy a vertebroplasztika befolyásolja-e a szomszédos csigolyák törései kockázatát, és ha igen, melyek az ezt meghatározó tényezők.

Módszerek:
1. Cadaverből preparált 3 csigolyát tartalmazó funkcionális gerincegység (thoracalis és lumbalis) terheléses biomechanikai vizsgálata:
a. A három szegmentum egyes részeinek indukált kompressziója után annak vizsgálata, hogy további erőhatások hogyan befolyásolják az ép csigolyák viselkedését
b. Annak vizsgálata, hogy az indukált kompresszió után PMMA-val kezelt csigolya hogyan befolyásolja a szomszédos, nem kezelt csigolyák viselkedését.
c. Ezen két vizsgálati eredmény összehasonlítása, következtetések levonása
d. Annak vizsgálata, hogy a PMMA-val való feltöltés mértéke és annak csigolyán belüli eloszlása – ami meghatározza a csigolya majdani biomechanikai tulajdonságát – hogyan hat a szomszédos szegmentumokra.
A preparált csigolyák vizsgálatát osteodensitometriás mérések előznék meg az osteoporosis igazolására.

2. A klinikai gyakorlatban percutan vertebroplasztikával kezelt betegek követése különös tekintettel az újabb törések előfordulására, azok lokalizációjára: megfigyeléses vizsgálat.

A laboratóriumi eredmények és a klinikai adatok alapján remélhetőleg sikerül azonosítani azokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatják a kezelt szegmentumok szomszédságában lévő csigolyák várható törési kockázatát, és meghatározhatók lesznek azok a csoportok, ahol ép csigolya esetén is előreláthatólag érdemes preventív kezelést végezni egy újabb kompressziós törés megelőzésére.
A vizsgálat helyszínei:

Laboratóriumi vizsgálat:
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Biomechanikai Kutatóközpont Központi Laboratórium
Laborvezető: Dr. Borbás Lajos egyetemi docens

Klinikai vizsgálat:
Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet
Főigazgatő: Prof. Dr. Nyáry István egyetemi tanár

felvehető hallgatók száma: 3

Jelentkezési határidő: 2016-10-31

 
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 1.2318 ( 2016. XI. 26. )