Bejelentkezés
 Fórum
 
 
Témakiírás
 
Komplex cardiopulmonalis resucitatiot igénylő állapotok epidemiológiai és mortalitási mutatóinak, kórélettanának, és intenzív terápiás eljárásainak, prognosztikai faktora

TÉMAKIÍRÁS

Intézmény: Semmelweis Egyetem
elméleti orvostudományok
Elméleti orvostudományok Doktori Iskola

témavezető: Zima Endre
helyszín: SE
helyszín rövidítés: SE


A kutatási téma leírása:

Bevezetés
Az időben megkezdett, minőségi cardiopulmonális resustitatio (CPR), a szakszerű és progresszív intenzív ellátás az egyetlen esély a keringésmegállást elszenvedett beteg túléléséhez, ill. az akut szakot túlélve a további minőségi élethez. A CPR körülményei és módja- az Ahnefeld féle sürgősségi ellátási lánc elméletből levezetett ún. túlélési lánc (Chain of Survival)- az irodalom által ismerten jelentősen befolyásolják a neurológiai kimenetelt és ezzel a túlélési esélyeket. A CPR alatt a folyamatos mellkas-kompresszió, korai defibrilláció, azaz a túlélési lánc időben történő aktiválása, a post resuszcitációs ellátás során pedig a beteg folyamatos monitorizálása, ritmológiai és hemodinamikai stabilizálása, az adekvát gázcsere biztosítása, a cerebroprotectio, a terápiás hypothermia, a szoros metabolikus és elektrolit-ellenőrzés együttesen biztosítja a keringésmegállást elszenvedett beteg túlélésének optimális esélyét.

A téma célkitűzései:

A kórházon belüli és –kívüli cardiopulmonalis resuscitatió hazai körülményeinek epidemiológiai, morbiditási és mortalitási mutatóinak vizsgálata.
A CPR történhet kórházon kívül (OHCA, Out of Hospital Cardiac Arrest), vagy kórházon belül (IHCA, In-Hospital Cardiac Arrest). A megkülönböztetésnek a különböző prognózis miatt van értelme, utóbbi esetén a túlélési esély nagyobb. Irodalmi adatok alapján, az USA-ban évi 300-400000 fő hal hirtelen szívhalált évente. Más közlések a kórházon kívüli újraélesztés gyakoriságát 60: 100 000 lakosra teszik, és a CPR-t igénylő állapotok 60-82%-a primer cardiális eredetű. Németországban 2008-as nemzeti resustitaciós 469 beteget magában foglaló adatbázis alapján 24%-nál volt a primer szívritmus kamrafibrilláció (VF) vagy pulzus nélküli kamrai tachycardia (pnVT). VF, mint primer szívritmus a kórházon kívüli esetek 40%-ban megfigyelhető. Összességében 35,2%-ban volt sikeres a CPR. A kórházon kívüli keringésleállás után a kórházból elbocsátott túlélők aránya 7-10%. A kórházon belüli primer szívmegállás incidenciája körülbelül 1,5 – 3,0 / 1000 kórházi felvétel, és a túlélők aránya 17%. A kórházon kívüli újraélesztést követően a betegek 2/3-a, míg a kórházon belüli újraélesztést követően a betegek 25%-a hal meg neurológiai károsodások miatt. Országos Mentőszolgálattal (OMSZ) és a Nemzeti Resuscitatios adatbázis alapján ismert, hogy hazánkban évente mintegy 3000-4000 beteg kerül újraélesztésre szívmegállás miatt évente, 2003 januárja és 2006 júniusa között 11632 újraélesztésből 2326 történt VF és VT miatt, azonban részletes adatfeldolgozásra a későbbi időszakkal kapcsolatban is szükség van. Célunk a magyarországi viszonyok között kórházon kívüli (Out of hospital cardiac arrest, OHCA) és a kórházon belüli szívmegállást (In hospital cardiac arrest, IHCA) elszenvedett betegek mortalitási adatainak, a túlélést meghatározó sürgősségi, „reanimatológiai” (=resuscitatio tudománya) és intenzív terápiás faktorainak vizsgálata. Az OMSZ-szal együttműködésben a mentőegységek által kitöltött, a CPR körülményeit pontosan feltérképező Utstein adatlapok statisztikai analízisével elemezzük az elsődleges ellátás morbiditást és mortalitás meghatározó faktorait, retrospektív vizsgálattal követjük az újraélesztett betegek további kimenetelét, terápiás management-jüket és mortalitási mutatóit.


A poszt-resuscitatios állapot új gyógyszeres és eszközös intenzív terápiás lehetőségeinek humán klinikai vizsgálata.
A keringésmegállás esetében a sikeres elsődleges ellátást (CPR) a kórházi ellátás követi, itt már megfelelő diagnosztikus eljárások állnak rendelkezésre a keringésmegállás biztos okának felderítésében, ill. további specifikus terápiás lehetőségek biztosítottak a betegek mortalitásának javítására. Multicentrikus vizsgálattal tervezzük felmérni a magyarországi populáció keringésmegállás kardiológiai/nem kardiológiai okait, a diagnosztikus eljárások – 24 órás holter, echocardiographia, coronarographia-angiographia, CT/MR ill. szívelektrofiziológiai vizsgálatok – arányát és eredményeit. Felmérjük az intenzív osztályon és kórházban töltött időt, a terápiás managementet és ennek hatását a minőségi neurológiai kimenetelre, ill. mortalitásra.
Ugyancsak vizsgáljuk a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központban kezelt, sikeres CPR-en átesett betegek adatait előbb retrospektív, majd prospektív módon: elemezzük a CPR alatt észlelt iniciális ritmusokat, a CPR időtartamát, a nem, kor, intenzív osztályos kezelési igény, a nem intenzív utókezelési igény, katekolamin terápia szükségessége, a 24 órán túli katekolamin igény, kombinált- vagy mono-katekolamin therápia, a lélegeztetés ill. a IABP igény, az ébresztést követő neurológiai státusz ill. a felvételkori AMI, PTCA hatását a kimenetelre.

Therápiás hypothermia élettani és kórélettani hatásainak vizsgálata, implementációja az új postresuscitatios intenzív kezelési stratégiába.
A jelenlegi érvényben levő European Resuscitation Council (ERC) resuscitatios ajánlása a spontán keringésű, eszméletlen felnőtt beteget, szívmegállás után 32-34 fokra javasolja hűteni minimum 12-24 órán át. A hypothermia (HT) a mély sedatioval együtt alkalmazva jelentősen csökkenti agyi oxigénigényt, metabolikus cerebroprotectiot biztosít.
Célunk Intézetünkben sikeres újraélesztésen (CPR) átesett, kómás, ill. altatott, lélegeztetett betegeink postresuscitatios kezelésében alkalmazott új módszer, a testfelszíni folyadék-alapú hűtést létrehozó Blanketrol-rendszerrel végzett HT kezelés hatásainak vizsgálata: mortalitási mutatókat, a CPR körülményeit, neurológiai kimenetelt, a célhőmérséklet elérésének idejét, a kiegészítő intenzív kezelés mutatóit, sedatívumok és egyéb intenzív terápiában alkalmazott gyógyszerek metabolizmusának változásait, invazív monitorozással a HT hemodinamikai hatásait, továbbá szövődményeit elemezzük prospektív, randomizált módon, akonzervatív kezeléssel szemben. A therapiás hypothermia EKG-hatásait vizsgáljuk: PQ, QT diszperzió, szívfrekvencia variabilitás és turbulencia elemzést végzünk.

Neurológiai kimenetel prognosztikai faktorainak vizsgálata.
A jelenlegi ajánlások egyértelmű pozitív vagy negatív prognosztikai faktort nem tudnak megnevezni, amely alapján a közvetlen postresuscitatios első 72 órában meghatározható a komatózus betegek várható neurológiai kimenetele. A neurológiai állapot felmérésére alkalmazott hagyományos vizsgálómódszerek és képalkotó diagnosztikák eredményességét biokémiai markerek mérésével is fokozhatjuk. A jól kiválasztott biomarker segíti a kezelés megválasztását, lehetővé teszi a kezelés hatásosságának kvantitatív követését, és előre jelezheti a klinikai kimenetet. Jelenleg számos neurológiai biokémiai markerrel végeznek vizsgálatokat, de használhatóságukról, pozitív és negatív prediktív értékükről még nincsen elegendő adat. Szívmegállást követő hypothermiában, humán beteganyagon célunk vizsgálni az ilyen körülmények között még nem vizsgált neuron károsodást jelző marker, a neuron specifikus enoláz, a vér-agy gát sérülésére jellemző marker,a celluláris-fibronektin, ill. agyi plaszticitás marker,a growth associated protein és egy neurotrofin, a neuronális growth factor serum szintjeinek változásait, prognosztikai súlyát, korreláltatva a neurológiai kimenetel klinikai (EEG, neurológiai) vizsgálatok és képalkotó eljárások (echocardiographia, szívMRI, koponya MRI) eredményeivel.

felvehető hallgatók száma: 3

Jelentkezési határidő: 2016-10-31

 
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 1.2318 ( 2016. XI. 26. )