Bejelentkezés
 Fórum
 
 
Témakiírás
 
Szmola Richárd
A hasnyálmirigy betegségeinek molekuláris biológiai vizsgálata

TÉMAKIÍRÁS

Intézmény: Semmelweis Egyetem
klinikai orvostudományok
Klinikai orvostudományok Doktori Iskola

témavezető: Szmola Richárd
helyszín: SE II. sz. Belgyógyászati Klinika
helyszín rövidítés: SE


A kutatási téma leírása:

A téma célkitűzései:
• A mikroRNS-ek szerepe a krónikus pankreatitisz diagnosztikájában és pathogenezisében.
• A krónikus pankreatitisz molekuláris genetikája: genetikai rizikófaktorok.
• Az endoplazmás retikulum stressz szerepe a hasnyálmirigy betegségeinek kialakulásában.

A mikroRNS-ek szerepe a krónikus pankreatitisz diagnosztikájában és pathogenezisében.
Az idült pankreatitisz molekuláris pathomechanizmusa nem ismert, valamint biomarkerek sem állnak rendelkezésünkre, amelyek a korai diagnózist és a ráktól való elkölönítést szolgálnák. A mikroRNS-ek szerepét az elmúlt években számos sejten belüli folyamatban bizonyították, de a krónikus pankreatitiszben mikroRNS vizsgálatok még nem történtek a diagnosztikus és regulációs szerepük felderítésére. Kutatásaink fő kérdése, hogy plazma mikroRNS-ek alapján elkülöníthető-e a krónikus pankreatitisz a hasnyálmirigy adenokarcinomától és a normál mintáktól. Az irodalomban szereplő publikációk a két betegség szöveti hasonlósága miatt diagnosztikai nehézségeket írtak le. A vizsgálatokban egy új megközelítéssel, ugyanazon betegből plazma és szöveti minták microarray vizsgálatával, azonosíthatók azok a mikroRNS-ek, amelyek ténylegesen a hasnyálmirigy folyamatból származnak. Az mikroRNS-ek azonosítása után a meghatározott specifikus plazma markereket nagy mintaszámokon fogjuk validálni. Plazma mikroRNS vizsgálatokat a világon még nem végeztek krónikus pankreatitiszes betegek véréből, emellett a plazma-szövet összehasonlító analízis még a hasnyálmirigy rák vizsgálatában is új megközelítés, így a vizsgálatainktól értékes új mikroRNS profilok azonosítását várjuk. A betegségre jellemző specifikus mikroRNS expressziós elváltozások azonosítása új perspektívát nyithatnak a gyógyításban:(1) a krónikus pankreatitisz korai diagnózisához segíthetnek hozzá, (2) a betegség stádiumának és prognózisának pontos jövőbeli meghatározását segítheti a rendelkezésre álló egyéb módszerek mellett, (3) illetve támogatja a krónikus pankreatitisz és hasnyálmirigy rák elkülönítő kórisméjét. Ezek a mikroRNS vérmarkerek, amennyiben nagy mintaszámokon is megtörténik validációjuk, olcsó és nem invazív diagnosztikus elemei lehetnek a krónikus pankreatitisznek. A tervezett kutatások funkcionális sejtbiológiai kísérletei fontos mikroRNS-ek által szabályozott folyamatokra deríthetnek fényt, amelyek gyógyszeres befolyásolása a jövőben megvalósulhat.

A krónikus pankreatitisz molekuláris genetikája: genetikai rizikófaktorok.
A krónikus pankreatitisz hátterében az idült alkoholizmus mellett, a genetikai prediszpozíció került előtérbe az utóbbi másfél évtizedben, jelentősen csökkentve az ismeretlen etiológiájú (idiopátiás) esetek számát. A betegség genetikai megalapozottsága 1952-ben merült fel először, de kísérletes bizonyítékot csak 1996-ban szolgáltattak Whitcomb és mtsai.: a munkacsoport azonosította az első mutációt a humán kationos tripszinogént kódoló PRSS1 génben, amely hordozókban örökletes pankreatitisz kialakulásához vezet. Az első „pankreatitisz gén” felfedezését követő intenzív kutatás egyrészt további mutációkat azonosított a PRSS1 génben, másrészt újabb gének szerepére világított rá a krónikus pankreatitisz patomechanizmusában. A tripszin fizológiás gátlószerét kódoló SPINK1 génben, az anionos tripszinogént kódoló PRSS2 génben, és a kimotripszinogén C-t kódoló CTRC génben felfedezett mutációk genetikai rizikófaktoroknak tekintendők, amelyek növelik, vagy csökkentik a krónikus pankreatitisz kialakulásának kockázatát. Kutatásaink során idiopathiás krónikus pankreatitiszben szenvedők és érintett rokonaik genetikai analízisét, új markerek azonosítását tűztük ki célul.

Az endoplazmás retikulum stressz szerepe a hasnyálmirigy betegségeinek kialakulásában.
Eukarióta sejtekben a szekréciós fehérjék a transzláció során az endoplazmatikus retikulumba (ER) transzlokálódnak, ahol szekréciós granulumokba csomagolódás előtt felveszik a megfelelő térszerkezetet. A genetikai mutáns fehérjék kifejezése során ez a folyamat károsodhat, ami a hibás térszerkezetű fehérjék intracelluláris mennyiségének növekedéséhez és a fehérje szekréciójának zavarához vezet, amelyet több krónikus pankreatitisszel asszociált mutáció esetében megfigyeltünk. A felhalmozódott hibás, megfelelően tekeredni nem képes, fehérjék jelenlétét a PERK, IRE1 és az ATF6 nevű transzmembrán fehérjék érzékelik, és elindítják az ER stressznek nevezett jelátviteli útvonalat, amelynek célja a mutáns fehérjék foldingját elősegítő dajkafehérjék (chaperonok) átíródásának fokozása (növelve az ER fehérjetekerő kapacitását), valamint a transzláció felfüggesztése (csökkentve az ER túlterheltségét). Ha az adaptív mechanizmusok nem tudják helyreállítani az egyensúlyt a mutáns fehérjék szintézise és az ER feldolgozóképessége között, akkor a sejt elpusztul, programozott sejthalál (apoptosis) útján. A hasnyálmirigy exokrin szekréciós funkcióját ellátó acinus sejtekben az ER tömegesen van jelen, így ezekben a sejtekben az ER stressz mechanizmusa jól vizsgálható. Ezt a pathológiás mechanizmust kívánjuk vizsgálni immunhisztokémiai módszerekkel elemezve az ER stressz jelátviteli útvonalaiban érintett fehérjék mennyiségét krónikus pankreatitiszes szövettani blokkokon.

felvehető hallgatók száma: 3

Jelentkezési határidő: 2016-10-31

 
Minden jog fenntartva © 2007, Országos Doktori Tanács - a doktori adatbázis nyilvántartási száma az adatvédelmi biztosnál: 02003/0001. Program verzió: 1.2318 ( 2016. XI. 26. )