Miképp jelenik meg a provanszál, közép-felnémet, hispániai, ófrancia trubadúrhagyomány a XX. századi magyar műfordítás irodalomban? Milyen fordítói elvek alapján próbálják meg az ezekben a hagyományokban oly jelentős, de a magyar irodalmi nyelvben nem hangsúlyos (esetleg nem is létező) udvari terminológiát visszaadni? Hogy jelenik meg ezekben a fordítói próbálkozásokban a kultúrák közöttisége és az ebből eredő bizonytalanság vagy (netalán) szabadság?