Egy, a megnyilatkozásokat összesítő korpusz alapján megalkotható a beszélő individuum verbális portréja. Az eszményi (demokrata) beszélő verbális magatartását a Grice- és Leech-féle kooperatívitási-udvariassági maximák határozzák meg: minőség (igazság), mennyiség (informatívitás), relevancia (adekvátság), egyértelműség, tapintat, nagylelkűség, pozitív attitűd, szerénység, egyetértés, szimpátia. Ezzel szemben a populista beszélő a konfrontáció maximáit alkalmazza, melyek egy része a kooperatívitási-udvariassági maximák maszkját öltve magára manipulálja a hallgatót. A populista beszélő megnyilatkozásainak másik része a nyílt konfrontáció jegyében hangzik el, melyek funkciója diszkreditáló, inszinuáló, dehonesztáló, invektív, személyiségsértő, megbélyegző jellegű. A demokrata és populista beszélő megnyilatkozásai – a kulturális dimenzióktól kezdve a gesztuskommunikációig – feltárhatók és szemiotikai rendszerbe foglalhatók.
Bejelentkezés
