témavezető: Windisch Péter
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A fogászati implantátumok késői sikertelenségének leggyakoribb oka az implantátumok körül kialakuló gyulladás. Megfelelő csontkínálat hiánya esetén a behelyezett implantátumok fogékonyabbak periimplantitis kialakulására vagy gyakrabban alakulnak ki komplikációk. Mivel az implantátumok körüli gyulladások kezelésére egyenlőre nincs kialakult, hosszútávon sikeres kezelési protokoll a fogászati irodalomban, ezért kutatásunkban arra törekszünk, hogy már a beültetés előtt megfelelő minőségű és mennyiségű kemény-, és lágyszövet álljon rendelkezésre az implantáció tervezett helyén.
A fogatlan területen kialakult csonthiányos állapotok kezelésére több sikeres módszert ismer az irodalom, melyekkel az alveolus dimenziója utólagosan helyreállítható, de ezek a csontpótló eljárások általában jelentős saját csont, vagy idegen biológiai anyag használatát igénylik. A saját csont nyerése érdekében extra-, vagy intraorális csontkivétel szükséges, melyek esetében előfordulhat donorhely-morbiditás.
A fogeltávolítás utáni csontgyógyulás az irodalomban részletesen leírt folyamat, mely során az alveolus vertikális és horizontális dimenziója is jelentősen csökken. Ezen csökkenés mérséklésére több módszert is kidolgoztak, melyek eredményessége az irodalomban vitatott. Ha a fogelvesztés oka fogágybetegség, akkor az alveolusfalak oly mértékben károsodottak már, hogy a csontelvesztés még jelentősebb. Erről az irodalom még kevesebb támpontot ad. Kutatásunk célja egy eredményes alveolus-prezervációs protokoll kidolgozása, majd, hogy minimális csontpótlásra legyen szükség.
A vizsgálandó módszer célja a szervezet saját sebgyógyulási mechanizmusaihoz optimális környezet biztosítása, saját szövetek és egyéb biológiai anyagok felhasználásával. A technika célja egyrészt a keményszövetek maximális megtartása a foghúzás után, másrészt a fogászati implantátumok védelmében kulcsfontosságú szerepet betöltő keratinizált mucosa megfelelő mennyiségének biztosítása.
Előzetes eredményeink alapján az így elősegített sebgyógyulás révén az alveolus dimenziója nagyobb mértékben megtartható. A módszer jelentősége, hogy egy viszonylag minimál-invazív technika segítségével elkerülhetjük a páciens számára megterhelő invazív csontpótlásokat. Ha az alveolus-plasztika után sem elegendő a kemény és lágyszövetek mennyisége, a további csontpótlás kisebb megterhelést jelent a páciensnek.
Bejelentkezés
