Thesis supervisor: Rita Fodorné Földi
Location of studies (in Hungarian): Károli Gáspár Református Egyetem BTK, Pszichológiai Intézet Abbreviation of location of studies: KGR
Description of the research topic:
A hiperaktivitás és más viselkedészavarok vizsgálatában jelenleg a legnagyobb kihívást a differenciál-diagnoszika pontosítása jelenti. A hiperaktivitás és a viselkedészavarok esetében nehéz elkülöníteni az organikus és a pszichés hátteret, jóllehet e kettő alapvetően más terápiás eljárást igényel. Az eddigi kutatások kevés támpontot adnak arra vonatkozóan, hogy az organikus alapon megjelenő hiperaktivitás esetén a rendkívül változatos tünetek mellett milyen típusú funkciózavarok nehezítik a gyermekek iskolai tanulását és szociális beilleszkedését.
Jelenlegi kutatási témám a hiperaktivitás organikus hátteréhez kapcsolódó funkciózavarok feltárása neuropszichológiai eljárások segítségével, illetve a lelki háttér megnyilvánulásai a projektív tesztekben.
A jelenlegi kutatás elméleti előzményei szervesen kapcsolódnak a fent ismertetett témához. Az idegrendszeri érés elmaradásának vizsgálata (Földi,1997) a mozgáskoordináció és az egyensúlyi teljesítmények alapján azt igazolta, hogy a szabályozó folyamatoktól függő területeken és ezzel párhuzamosan a pszichológiai tesztekben ( Edfeld, Bender) átlagosan két év elmaradás tapasztalható. A továbbiakban műszeres eljárásban igazoltuk, hogy az egyensúlyi teljesítményben különösen azokban a próbákban mutatható ki elmaradás, melyek a vestibuláris és vizuális rendszer integrációján alapulnak. A Romberg próba nyitott szemmel gyengébb teljesítményt mutatott, mint a csukott szemmel végrehajtott próba. (Földi, 2000) Ezzel párhuzamosan a MAWGYI-R intelligencia teszt performációs próbái hoztak szignifikáns eltérést, a hasonló életkorú kontrollcsoporthoz képest. (Földi, 2003) Mivel a performációs próbák a vizuális- téri információ feldolgozáshoz kötöttek, úgy gondolom, hogy a további vizsgálatokban ezeknek a képességeknek a mélyebb vizsgálata szükséges. Jelenleg tehát a vizuális téri képességek vizsgálata folyik neuropszichológiai eljárások segítségével. Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a vizuális szerveződés zavara valószínűsíthető hiperaktivitás esetén. A funkciózavarok feltárása mellett, a korai szociális kapcsolatok esetleges traumáinak feltárása is fontos szempont, hiszen a korai életszakasz lelki sérülései a fennmaradó szorongás miatt okozhatnak hasonló viselkedéses megnyilvánulásokat. Ennek a folyamatnak a vizsgálata projektív tesztek segítségével, képezi a másik szálat jelenlegi kutatásaimban. A korai szocializáció, kötődés problémáinak kapcsolatára a vizuospaciális képességek diszfunkciójával a hiperaktivitás farmakológiai modellje adhat választ, egyenlőre elméleti szinten. A hiperaktivitás farmakológiai modellje szerint (WENDER,1993, KULCSÁR 1993) a catecholaminok (DOPA-DOPAMIN-NORADRENALIN-ADRENALIN) aktivitása és mennyisége az idegrendszeri éréssel változik és az érési elmaradás – alacsonyabb sejtszám és csökkent catecholamin kiáramlás – okozzák a hiperaktivitás jellegzetes tüneteit. Az alacsony catecholamin szint mellett csökken a kérgi aktivitás, melyet a fokozott mozgékonysággal igyekszik kompenzálni. (A propripcepcióból származó ingerületek fokozzák a dopamin kiáramlást ezáltal emelik az arousal szintet) E folyamatok miatt az optimális arousal nem tartható fenn és csökken az információ feldolgozási kapacitás. Ennek farmakológiai háttere összefüggésbe hozható a vizuális mező funkcionális kontrakciójával. POSNER majomkísérletek eredményeire hivatkozva kifejti, hogy a téri vizuális rendszer területei (posterior parietális kéreg) jelentős inputot kapnak a noradrenerg rendszer egyik központi magjából, a locus coeruleusból (kék mag) (POSNER, 1993), ami alapján fokozott noradrenerg hatást tételeznek fel, a rendszer blokkolása ugyanis rontja a téri szelekciót. A fentiek alapján logikusnak tűnik az a feltételezés, hogy ha az alacsony arousal kompenzációjaként jön létre a hiperaktivitás, akkor a csökkent catecholamin szint hatással van a funkciók alakulására, és mivel a feltételezés szerint a hatás erősebben érvényesül a jobb agyféltekében, (CLARK és mtsai. 1989) az ehhez a területhez kötődő működés diszfunkciójához vezethet. A RCFT megoldása mindenesetre ezt jelzi. Megjegyzésként ide kívánkozik még az a megfigyelés is, melyet a neuropszichológiai vizsgálatok alkalmával tettem a vizsgált gyermekek körében. A hiperaktív és tanulási zavarral küzdő gyermekeknél, ahol a vizuális téri konstrukció problémája volt megállapítható, általában nem okozott gondot a teszt gyermek változatának megoldása. Ez arra utal, hogy a zavar csak akkor jelentkezik, ha a „túlzott ingermennyiséget” nem tudja megfelelően kezelni a gyermek. Tehát a téri- vizuális információ feldolgozás csökkent kapacitással megy végbe.
A fentiekkel kapcsolatos kutatások a mozgásszabályozás és idegrendszeri érés kapcsolata, illetve a mozgásterápiák hatása az idegrendszeri érésre és a kognitív képességekre a kutatási terv jelentős területét öleli fel.
Number of students who can be accepted: 3
Deadline for application: 2014-12-31
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Login
